Az elmúlt hónap folyamán indult be az élet a „Szépkorúan is aktívan” elnevezésű POCU-projekt keretében létesített új, szatmárnémeti idősklubban. A következő két évben legalább 124, 65 év feletti idősnek programokat biztosító szociális intézmény létrehozója Szatmárnémeti Polgármesteri Hivatala a Szatmárnémeti Szociális Igazgatóság által, a Szatmári Egyházmegyei Caritas Szervezettel partnerségben.
Az idősközpont olyan módon lett kialakítva, hogy az aktív idősödést támogató programok és események mellett további szociális szolgáltatásokat is nyújtson a 65 év feletti szatmáriaknak. Ezért az idősklub szakembergárdáját pszichológus és egészségügyi asszisztens is erősítik, lelki támogatást és az egészségi állapot rendszeres monitorizálását biztosítva.
Az új klub első, pszichológus által megtartott csoportos foglalkozásának témája a COVID-19 járvány volt, azon belül pedig az, hogy a résztvevők miként élték meg, át és túl a szükség- és a készenléti állapot időszakát. A járványmegelőzési szabályokat szigorúan betartva, a Tóth Klára pszichológus által vezetett foglalkozáson tíz szépkorú vett részt.
Az idősek sorra osztották meg klubtársaikkal a pandémiával kapcsolatos tapasztalataikat, aggodalmaikat, élményeiket. A negatívumok mellett, mint: bezártság-érzés, magány, szorongás, tehetetlenség, a legtöbb szépkorúnak sikerült pozitívumokat is észrevennie az elmúlt időszakban. A szükségállapot két hónapja alatt érvényben lévő kijárási korlátozások egyúttal új elfoglaltságok felfedezéséhez is vezettek. Egy özvegy, idős férfiklubtag például arról számolt be, hogy megtanult főzni, és olyannyira megtetszett neki a dolog, hogy állítása szerint szívesen megmutatná tehetségét akár egy főzőverseny keretében is. Másoknak ideje lett megtenni olyan régóta halogatott dolgokat, mint a lomtalanítás. A jelenlévők többsége új kapcsolattartási formákkal ismerkedett meg, a WhatsApp és Facebook révén kommunikált családtagjaival, barátaival. A nappali központba járó házaspárok egyike úgy nyilatkozott, hogy a bezártság idején a szeretet szálai még szorosabbra fűződtek – ha eddig sokat beszélgettek, most mindent megbeszélnek. Több klubtag is elmondta, mennyire jó, hogy létrejött ez a központ, ahol társaságra, barátokra találnak. Abban a korban, amikor a sikert esetleg az jelenti, hogy ha beültünk a kádba, ki is tudunk önállóan szállni belőle – ahogyan az egyik nyugdíjas megjegyezte – nagyon jó érzés tudni, hogy ha társaságot szeretnének, azt a klubban megtalálják.
A beszélgetés végén Gellért Ágnes a világjárvány kapcsán írt két költeményét szavalta el a jelenlévőknek.
Az esemény zárómomentumaként Tóth Klára irányításával az idősek szimbolikusan kilélegezték mindazt a negatívumot, ami a pandémia miatt az elmúlt hónapok alatt felgyülemlett bennük, majd belélegezték a jót, az energiát, a reményt.
